Az este

Az autó megállt és a férfi, Lui kiszállt. Udvarias középkorú férfi volt, ajtót nyitott Brookenak, majd a csomagtartóhoz sietett és kiszedte a bőröndöket az autó csomagtartójából. Lui mind a négy bőröndöt kiemelte a csomagtartóból  majd Brooke felé fordult. 

- Segíthetek felvinni a csomagjait Brooke kisasszony? – kérdezte a kopaszodó úr.

- Nem köszönöm, úgy látom Lucy már elindult, hogy segítsen, de köszönöm. – mosolygott rá Brooke.

Ekkor az emlegetett Lucy lépett ki hirtelen a hatalmas ajtón és kezdett bele  - Hát megjöttél..

- Mondtam, hogy nem leszek sokáig. – válaszolt Brooke.

- És tisztában vagy vele, hogy ezt röpke 5 órával ezelőtt mondtad? – mosolyodott el Lucy. – De már itthon vagy...

Hol is lehetnék máshol, hiszen ez egy új város.  A „testőreimen” kívül nem is ismerek senkit, de igen Lucy jár neked a taps, ha azt hitted, hogy meglépek.. – gondolkodott el egy percre B.

Brooke ahelyett, hogy bármit is mondott volna Lui felé vette az irányt és még egyszer hálásan nézett rá majd megölelte. – Mindent köszönök Louis, tényleg mindent. 

- Anyu kérlek segíts, az a két bőrönd rád vár – mutatott a még földön heverő bőröndökre – hozd őket és siessünk, éhen halok. – indult el a lakás felé Brooke. 

Ohh igen, hogy is felejthettem el, hogy ebben a rozoga négyemeletes bérházban még lift sincs, egy élmény lesz a negyedikre felcipelni két hatalmas bőröndöt, gratulálok Brooke. – futott végig egy gondolat az agyán.

A lányok a második emeletnél tartottak mikor egy fiatal férfi sietett feléjük, a lányok nem is értették miért siet feléjük a különös idegen. Egy igen jól öltözött, szemüveges, magas férfi volt , egyetlen szépséghibája talán az volt, hogy görnyedten járt. 

- Jó napot ! Hagy mutatkozzak be, a nevem James, a harmadik emeleten lakom, az ablakból láttam, hogy maguk ketten éppen felfelé igyekeznek 4 hatalmas bőrönddel gondoltam segíthetnék.  – vigyorgott ránk James. 

Mit ne mondjak elég rámenősnek és eszelősnek tűnt a férfi így közelebbről megnézve, de ami a legfurcsább, hogy nincs állása, vagy jobb dolga mint az ablakon bámulni azt, hogy ki mit csinál éppen?

- Ohh igazán kedves James. Én Lucy vagyok ő pedig a lányom, Brooke. Ma érkeztünk a városba, ezek az utolsó csomagjai a lányomnak. – mutatkozott be udvariasan a nő.

- A LÁNYA? – meredt Brookera a férfi – azt hittem egy testvérpást köszönthetek a házban. 

- Ez felettébb hízelgő.. – mosolyodott el a Lu, talán még  egy picit zavarba is jött. 

- Na de akkor hagy segítsek – és azzal a mozdulattal elvette Lucy kezéből a bőröndöket.

Nagyszerű ez az ember egyből  rámozdul az anyámra, én pedig cipelhetem tovább a bőröndöket. Igazán nagy segítség vagy James a harmadikról mondhatom, mi lesz a következő, elhívod anyámat kávézni vagy esetleg vacsorázni akarsz vele netalántán egyből megfektetnéd? – elmélkedett Brooke. 

- Végre. – nyögte ki Brooke az ajtóhoz érve. – Megcsináltam. Ja és köszönjük James.

- Igazán nincs mit hölgyeim. Lucy, esetleg lenne kedve meginni később egy kávét? Szívesen megmutatnám a kedvenc kávézómat. – kezdett is bele a férfi.

Na mit mondtam, ez a fickó teljesen be van indulva, nem hallott még arról, hogy az új szomszédot aki mellesleg egy egyedülálló anya pár napig hagyni kellene hozzászokni az új élethelyzethez? Mi csoda tapló ez az ember, nem baj anyu úgy is leszereli valami frappáns válasszal. 

- Ohh, ez igazán kedves, de mi lenne ha most indulnánk, visszafelé pedig vennénk valami vacsorát Brookenak.

HOGYMIII? Anyu te normális vagy? Az első szembejövő férfival elmész, istenem ezt nem hiszem el... az anyám teljesen kifordult magából... majd rájön idővel... vagyis remélem...

- Remek, leugrom a tárcámért és indulhatunk is. – vigyorgott megint James és azzal el is indult a lakása felé.

Brooke megvárta míg a férfi biztosan nem hallja őket és már kezdte is. – Anyu te normális vagy? nem is ismered őt...- mérgelődött. 

- Majd megismerem, szia kicsim. – és már a zárt ajtó ablakán át figyelte Brooke anyját aki elsétál. 

Remek, legalább a bőröndöket a szobámig behozhatták volna - de ahogy Brooke megfordult, el is felejtette anyja afférját a szomszéddal hiszen a lakás semmit sem változott. A tárgyak, ruhák és egyéb dolgok még mindig a dobozokban hevertek. Lucy egyetlen egy dobozt sem pakolt ki. 

Nagyszerű, nem csak lelép, de még  pakolni sem kezdett el , ez is rám vár.- mérgelődött Brooke.

Brooke elindult a szobája felé és egyesével bevitte a bőröndöket majd pakolni kezdett. A bútorok hálisten már a helyükün voltak hiszen a költöztetők mindent helyre raktak. A polcokról csak a könyvek, tárgyak, a szekrényekből csak a ruhák hiányoztak.  Gyorsa nekilátott a könyvei kipakolásának, de hamar rájött, hogy van még egy szoba ami rá vár, ezért a könyveket újra bedobozolta.  Az apró emléktárgyakat gyorsan kipakolta a polcokra,  ahol helyet kapott egyetlen olyan családi képe melyen még az apja is rajta van, ez a kép közel  17 éves volt, hiszen ő még meg sem született. A képen a várandós Lucy és John voltak, ez a kép volt az egyetlen ami apjára emlékeztette hiszen születése előtt elhagyta őket. 

A szoba falai narancssárgák  voltak,  az ablakon nem volt függöny csak egy picit kopott redőny, ami nem is zavarta a lányt , hiszen így is tökéletesen mutatott a szoba.  

Ez nem is volt olyan nehéz mint gondoltam, alig voltam egy órát a szobában és minden a helyén van, még a ruháim, és a képek a falakon is, ez kellett nekem egy kis egyedüllét. De iszonyatosan éhes vagyok, hol van már a drága szülőanyám? – bosszankodott Brooke miközben a mobiljáért sétált, de tárcsázni már nem volt ideje, hiszen éppen ekkor ért haza egy hatalmas pizzával a kezében Lucy.

- Na végre! – mordult fel Brooke.

- Neked is szia szívem. Baj van? – lepődött meg Lu.

- Hogy baj van e? Ezt komolyan kérdezed? Másfél órával  ezelőtt mikor kiszálltam a taxiból elmondtam, hogy éhen halok erre te az első emberrel aki szembe jött elmentél kávézni és itt hagytál pénz és vacsora nélkül, de az hagyján, hogy vacsorát nem csináltál az ÖT szabad rád alatt, de pakolni sem kezdtél  el. – mérgelődött egyre jobban Brooke. – De tudod mit anyu, nincs semmi baj. 

- Kicsim, sajnálom, de építenünk kell a kapcsolatokat. – vált közönségessé Lucy. 

- Értem, kösz a pizzát. – azzal bevágta maga mögött a szoba ajtaját és kezdett hozzá a vacsorához.

Építenünk kell a kapcsolatokat. – viszhangzottak anyja szavai a fejében. Hogy ez mit képzel magáról, nem így kell kapcsolatokat építeni. Brooke hallotta ahogy anyja a szobájába megy, ezért kimerészkedett, és legnagyobb meglepetésére ahelyett, hogy valami pakolásfélébe kezdett volna a nő lefeküdt aludni, ezt pedig onnan tudta biztosan, hogy a konyhapulton egy levél fogadta.

„Holnap is dolgozom. Amber kísér el a beiratkozásra, fél11-re érted jön.”

Nagyszerű, egy ilyen fontos eseményt ezelőtt sosem hagyott volna ki, bezzeg most, szinte örül annak ha nem kell velem lennie, csak tudnám mi van ezzel a nővel. - bosszankodott megint Brooke, és a szobájába sietett, majd ágyba bújt. Még sokáig forgolódott és bosszankodott anyja hirtelen megváltozott viselkedésén, de ez után a hosszú nap után végül elnyomta őt az álom.

Átalakulás

Brooke az új lány, a város új üdvöskéje. A lány és mamája, Lucy pár órája érkeztek meg a városba. A költözés mind két lány életében nagy változásokkal jár, de ők ketten mindenre képesek. A ' nagy alma' lesz a megváltás számukra. A lányok között inkább baráti kapcsolat van, mint anya lánya - hiszen Lucy fiatalon lett anya. 

Brooke egy gyönyörű hosszú szőke hajú kék szemű természetes szépség - a bőre szűz, hiszen egyetlen egy tetoválás vagy piercing sem díszíti testét. A lány kortársaihoz képest elég rendes - nem iszik, nem cigizik, nem drogozik és még jól is tanul. Zárkózott lány, talán ez is közrejátszott abban, hogy könnyen belement a költözésbe - zárkózottsága miatt egyetlen barátja sem volt Lucyn kívül. Vagy mégis voltak barátai? Nem, ezek nem barátok voltak, csak rajongók. Rajongók? Miért rajongott volna bárki is ezért a lányért? A válasz egyszerű - a lány álnéven írt egy internetes fórumba, imád írni és az emberek szeretik olvasni az írásait. Többen kérték feddje fel, ki is ő valójában de sosem tette meg, - rettegett, hogy valaki felismeri.

Kicsim, - kezdett bele Lucy - tudom, hogy nehéz, nekem is az, de - csuklott el a hangja - nem lehetek én az egyetlen az életedben. Új iskola, új emberek, remélem, remélem hamarosan szerzel barátokat. - mosolyodott el a nő.

Most komolyan azt hiszi, hogy itt új barátaim lesznek? Ez Brooklyn, itt azért kinéznek, mert nem díszítik a testemet mindenhol piercingek, tetoválások. - gondolta magában a lány, de hogy anyját megnyugtassa csak ennyit mondott - Remélem anyu, hogy hamar beilleszkedem, igazad van jó lenne, ha lennének barátaim. - és egy erőltetett mosoly kíséretében az utolsó dobozzal a kezében sétált be a szobájába. 

A lány a dobozt letette az ágyra majd az ablakhoz sétált, egy pici negyedik emeleti lakás ablaka volt, nem sokat várt tőle, de mikor az ablakon kitekintett csodálatos látvány fogadta - bár kinek mi a csodálatos. Eddig ha az ablakon kinézett csak egy két embert látott az utcákon, de most, most rengeteg embert látott, az egész város nyüzsgött. 

Talán anyunak igaza van, és találok barátokat. Most úgy érzem szeretném is, ha lennének barátaim - vagy akár, ha csak egy is lenne, akivel beszélgethetnék. De mégis rettegek alig egy hetem maradt, egy hét felkészülni az új iskolára -  a Preston gimire. A város egyik legjobb magániskolája, tudom anyu nem engedheti meg magának, de mégis ő erőltette rám, azt mondja megérdemlem , hogy jó iskolába járjak.  

Kicsim -zökkenti ki a lányt egy kiáltás. 

Igen anyu? - érkezik a válasz.

Arra gondoltam elmehetnénk vásárolni és akár egy szépségszalont is meglátogathatnánk, most, hogy megérkeztünk... 

 De a dobozok, - vágott bele Brooke - még ki sem pakoltunk.

Azok ráérnek viszont ránk ránk fér egy kis kényeztetés, a pakolás várhat. - lépett be a lány szobájába.

Igazad van, ez jól hangzik. - mosolyodott el a lány - hozom a táskámat.

Kint megvárlak - igyekezett az ajtó felé Lucy.

Mi van ezzel a nővel, azt hiszi most, hogy elköltöztünk megtehetjük, megengedhetjük magunknak, hogy drága helyeken vásároljunk, és puccos szépségszalonokba járjunk, hiszen még munkája sincs. Viszont igaza van, ránk fér egy kis kényeztetés.

A lány megint az ablakhoz sétált - az emberekre pillantott, és sóhajtott. - Tényleg rám fér a megújulás. Vett még egy utolsó nagy levegőt és elindult az ajtó felé. Mikor az ajtóhoz ért újabb meglepetés érte. - Siess Brooke- kiabált Lucy aki egy tipikus NY-i sárga taxi hátsó ülésén ült.

Ezt komolyan gondolja, egy utcával lentebb vannak a butikok, még oda is taxival akar menni - mérgelődött a lány - ezt nem hiszem el, azt hiszi ránk szakadt a bank? Vagy talán megnyertük a lottót? Persze anyjának egy szót sem szólt széles mosolyával ült be a taxiba. Egész úton az indiai beütésű taxi sofőr arckifejezéseit nézte a visszapillantó tükörben. Viccesnek találta. Lucy pedig valamit mondott arról, hogy hova mennek, de nem nagyon figyelt rá, ezért mikor a taxi megállt és a lányok kiszálltak Brooke arcára fagyott a mosoly - nem tetszett neki az amit látott. 

Anyu - kezdett bele, és lepődött meg magán, hiszen ritkán nevezte anyunak - ezt nem engedhetjük meg magunknak.

De igen - hangzott a válasz, ami kicsit sem volt barátságos. - Gyerünk befelé.

Ennek meg mi baja van? Mit akar nekem bizonyítani, 2-3 drága felsőtől nem leszek boldogabb, és amúgy is ezek nélkül is szeretem őt. De ha ezt akarja.

Ahogy beléptek a szalon ajtaján hirtelen olyan érzés fogta el Brooket, hogy mindenki őket figyeli, mintha kinéznék őket - látják rajtuk, hogy nem gazdagok, de most ezt is legyőzte, nem figyelt rájuk azt akarta, hogy a mamája jól érezze magát.

Pár másodperc múlva egy nő lépett oda hozzájuk.  Kérem kövessenek - indult el a szalon aulájába ahol megállt - Mivel kezdenének?

Mintha elmúlt volna a lenézés, mintha már emberként figyelnének ránk - nem kezelnek le, nincs a hölgyben szánalom, őszintén mosolyog ránk - nyugodott meg Brooke.

Haladjunk balról jobbra, úgy látom akkor az első pont a fodrászat lesz. - mosolygott Brookra Lucy és a lány most őszintén viszonozni tudta a mosolyt, talán aznap először.

Mikor a fodrászatba beléptek Lucy már tudta mit szeretne, de Brooke szemeiben félelmet látott. - Jól vagy kicsim? Ha nem szeretnéd levágatni, befestetni én megértem. - tette a kezét Brooke vállára.

Nem az anyu, csak annyira furcsa ez az egész, de most úgy érzem szeretnék változtatni. Feltűnőbb szeretnék lenni. Igen, ezt akarom. - nevetett a lány. A lányokat két különböző helyiségbe vezették.  Brooke fodrásza egy fiatal férfi volt - talán meleg is, sőt biztos.

Na drága mit szeretnél, mihez kezdjek a hajaddal? Gyönyörű hajad van. - kérdezte a lányt miközben annak gyönyörű arany színű fürtjeibe túrt.

Azt hiszem - kezdett bele, meglepően jó kedvvel - vagyis láttam már nőket akiknek ilyen világos a bőrük szeplősek, kék a szemük és gyönyörű vörös a hajuk. Jól áll nekik és úgy érzem nekem is jól állna. Ilyet szeretnék. - fejezte be csillogó szemekkel a lány.

Biztos vagy benne? Gyönyö...

Biztos. - vágott bele a lány.

Igenis kisasszony, hiszen maga a vendég. - kezdte el mosni a gyönyörű szőke fürtöket. - Most pedig búcsúzz el tőlük.

Arra nincs szükség, csak kezdjük már.

Brooke haja  alig volt fél óráig Jim kezei alatt, de csodát tett velük. Tökéletesen egyenesre nyírt frufru-t és nem is vörös, inkább piros, rikító piros tincseket kapott B.

Szóval B-baby mit gondolsz, jó munkát végeztem? - mosolygott Jim.

Ez, ez .. ez hihetetlen - gördült ki egy apró könnycsepp B jobb szeméből - Köszönöm Jim - ölelte meg a fiatal férfit.

A lány pár percig ölelte a fiút, majd kisétált a fodrászat ajtaján szemével anyját keresve. Nem volt nehéz kiszúrni hiszen anyja külseje nem sokban változott - talán egy árnyalattal lett sötétebb a haja, és már a műkörmös hölgy társaságában volt. Brooke izgatott volt, hiszen ő egészen más lett lelkileg is változott - vagy legalábbis úgy érezte. 2-3 perc kellett még a lánynak, hogy elinduljon Lucy felé, még nézegette magát az egyik üzlet kirakatában, majd egy hirtelen lendülettel elindult anyja felé, talán Lucy meglátta őt egy tükörben, mert mielőtt B rátehette volna kezét a vállaira, a nő megfordult. Talán először nem is hitt a szemének vagy csak meglepődött.

Broooke?  - csodálkozott a nő - ez hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy egy teljesen új lányt kapok... hiszen alig volt félóra, és mintha lenne egy új lányom. Gyönyörű vagy. Ragyogsz. - őszintén csillogott Lucy szeme, büszkén nézett lányára. - Csüccs! Kezd el lapozni a katalógust pár perc és én meg is leszek. - biztatta a lányát, de a lány megint inkább barátként nézett az anyjára, hiszen úgy beszélt vele, mint egy baráttal. De a lányt nem zavarta, kezdett feloldódni és kezdte élvezni az egészet. Viszont valamit akart kérdezni az anyjától, de Lucy megelőzte.

Kicsim - nézett a lányra a nő - valamit el kell mondanom.

 Brooke megijedt,de továbbra is higgadtnak látszott.  - Hallgatlak.

Nem tűnt fel valami, nem volt furcsa érzésed mikor fizetés nélkül sétáltál ki a fodrászat ajtaján és nem is szólt rád senki? - tette fel a kérdését.

Atya ég hiszen tényleg nem fizettem. - Anya, miről van szó? - pillázott a lány.

Hétfőn kezdek, és korlátlan fogyasztásban részesülök, mármint a szolgáltatásokból plusz -60%-os kedvezménnyel vásárolhatunk ruhákat és kiegészítőket a szalon üzleteiből. Szóval, mit szólsz? - meredt B-re Lucy.

Anya, hiszen ez hihetetlen, örülök, hogy ilyen gyorsan elhelyezkedtél. - ölelte meg anyját. 

Viszont kicsim én elindulok haza, Louis majd hazahoz. Figyelj ő itt Leona, a körmös. Gyönyörű körmöket csinált nekem - nyújtotta a lány felé kezeit - nyugodtan bízd rá magadat, ha végzett veled Amber vesz kezelésbe, segít neked vásárolni. Ezentúl, ha ide jössz ő lesz a jobb kezed. - simogatta meg Brooke jobb vállát.

Rendben. - tette rá Brooke kezét anyja kezére. - Szeretlek, sietek haza.

Nos csajszi mire jutottál, milyen körmöt csinálunk ma? - érdeklődött Leona.

Igazából most egy szolid egyszínű körömre gondoltam. Legyen vörös, és a gyűrűsujjamon legyen benne egy kő. Ezt szeretném. - hangzott a határozott válasz.

Ez inkább egyszerű mint szolid. - mosolygott. - Kezdjük.

A lány csak bámulta magát a tükörben egy pillantást sem vetett a körmökre, csak mikor azok elkészültek. Mikor végül elkészült a köröm, ami alig volt negyed óra. egy hűha kíséretében ölelte meg Leonát, aki éppen telefonált. Ambert hívta, hogy jöhet a lányért.

Szia Amber - kezdett bele Leona - készen áll, és ráfér egy hatalmas vásárlás. Siess. - tette le a telefont.

Brooke csak mosolygott, nem volt gúny vagy lenézés a mosoly mögött hiszen maga is úgy érezte, hogy most az új külsőhöz igenis új ruhák járnak - amiket szinte ingyen megkaphat. 

Azt hiszem te vagy Brooke, igaz? - hallatszott egy vékony szinte nyávogó hang Brooke mögül. 

Igen én vagyok az. - fordult meg a lány. - Ezek szerint te pedig Amber vagy, a jobb kezem  - nevette el magát.

Jól látod Drága. Mit szólnál egy kávéhoz? - mosolygott B-re. - Ott megbeszélhetnénk, hogy mik a te elképzeléseid, egyeztetnénk a nézeteinket. 

Ez jól hangzik. - egyezett bele Brooke. 

A lányok egyenesen a Starbucks felé vették az irányt. A kávéház hatalmas volt, Amber egy asztalhoz vezette a lányt - az asztal közvetlenül az ablak mellett volt. 

Ez a kedvenc asztalom - foglalt helyet - nos akkor ma a vendégem vagy, válassz gyorsan.

Brooke nem gondolkozott sokáig. - Egy White Chocolate Mocha-t szeretnék, ez a kedvencem - mosolygott Amberre. 

Amber arca egy percre ijesztővé vált, majd elmosolyodott. Ez hihetetlen ez az én kedvencem is. - nézett B-re elégedetten. 

Már javában megkapták a rendelést, sőt már iszogatták is mikor Amber megtörte a csendet. Szóval, B-baby  te mire gondoltál? Látom nem vagy egy visszafogott lány, ez a haj, egyszerűen elképesztően áll neked, de ezek a göncök. - mérte végig a lányt. 

Igazad van, de valójában ez a haj alig egy órás. Az elhatározás is új, és a tudat is, hogy ez én vagyok - csuklott el B hangja -, de tetszik, és szeretnék egy egészen új ruhatárat is. 

Helyes, viszont először is - komolyodott el - tudod miközben Leona a körmöddel foglalkozott anyukáddal beszélgettem - mosolygott - ő mondta el nekem, hogy hogyan is nézel ki. Miután hazament én vásároltam neked pár szükséges dolgot. - és ekkor egy hatalmas piperetáskát húzott elő az asztal alól. - Ez itt a tiéd. 

Brooke mint aki még sosem látott ilyet azonnal kinyitotta és kezdte felfedezni a benne rejtőző eszközöket, hálás volt, annyi mindent mondott volna, de csak annyit tudott kinyögni. - Köszönöm ! - ami persze ebben a helyzetben bőven elég is volt.

Ugyan csajszi, ez a dolgom, indulhatunk? - veregette meg Brooke vállát.

Persze, mehetünk. - nézett hálásan Amberre a lány. 

Igazából van egy meglepetésem. Egy helységbe összegyűjtöttem pár ruhadarabot és kiegészítőt, remélem tetszeni fognak, de ha nem még mindig előttünk áll az egész nap, hogy vásároljunk valamit neked. - indult el rutinosan Amber egy ajtó felé. 

Rendben, majd meglátjuk. - hangzott a válasz, amiben már cseppet sem lehetett érezni a lányon, hogy feszült lenne. 

A lányok egy üresen álló butik felé sétáltak. A kirakatban semmi nem volt, de mikor a gyönyörű aranyszegélyes ajtó kinyílt a lámpák felkapcsolódtak lenyűgöző látvány tárult Brooke elé. Egy tucat gyönyörűen felöltöztetett próbababa fogadta őt ott bent. A lány csak bámult, hiszen Amber annyira beletrafált az egészen nőies daraboktól egészen a laza ruhákig, kiegészítőkig minden megvolt ott bent. - Nos, mit szólsz? Tetszik? Változtatnál valamin. - nézett kérdőn Amber. Látszott rajta, hogy izgatott.

Ez egyszerűen tökéletes - ugrott Amber nyakába a lány -,de ha már ilyen tökéletesek hagy próbáljam fel őket. Nem kis időbe telt míg összeállítottad nekem ezeket az együtteseket, szórakozzunk picit. - indult az első próbababa felé Brooke.

Ambert nem kellett győzködni, örült neki, hogy B kezdi őt elfogadni, kezdi jól érezni magát. Sőt picit úgy érezte kedveli is és ennek örült, hiszen már most közel került a szívéhez a lány, megkedvelte őt. A lányok órákig szórakoztak, majd Amber telefonált és 3 percen belül 4 bőröndös férfi érkezett. A ruhákat bepakolták majd egy taxihoz kísérték a lányt. 

Köszönök mindent Am. - ölelte meg még utoljára Ambert. 

Én köszönök mindent Drága, jól éreztem magam veled, örülök, hogy segíthettem. - csukta be a lány után a taxiajtót. 

Brooke meglepetésére megint az indiai férfi volt a sofőr. Éppen ráeszmélt a tényre mikor a férfi felé fordult. 

Kisasszony, engedje meg, hogy bemutatkozzam - mosolygott a lányra  - Louis vagyok, ha gondolja hívjon csak Luinak, én vagyok a magunk ' sofőre '.

Nagyon örülök Lui, Brooke vagyok - mosolygott a férfira, talán ebben az is közrejátszott, hogy a férfinak vicces volt az indiai akcentusa. - Kérdezhetek valamit?

Természetesen kis hölgy. - nézett a lányra ostobán a középkorú férfi . - Bármikor, bármit. 

Miért kaptunk Lucyval egy saját taxit? - tette fel a kérdést.

Engem csak utasítottak, ezt talán kérdezze az édesanyjától. - indult el a férfi. 

Innentől kezdve kínos csend volt egészen hazáig, sem Brooke, sem Louis nem szólalt meg. Brooket bántotta a dolog, de nem tudta mit is mondhatna az öregnek, Luit pedig azért fizették, hogy fuvarozza a lányokat nem azért, hogy beszélgessen a lánnyal - bár szívesen megtette volna, úgy érezte míg nem szólnak hozzá ő nem kezdeményezhet beszélgetést, hiszen csak egy beosztott. 

Első fejezet - Megjöttünk New York city!